A sárkányos fiú

Az ütemezés sokszor nehéz. Vannak a jó előre leszervezett randik, ez könnyebb, de sokszor nagyon erősen tör rám a vágy. Olyankor megy az eszetlen csetelés, privi privi hátán, már azt se tudom kinek mit írtam, kidobott, hol tartottunk? Nincsenek már álmok, nincsenek szabályok, a korhatár sem érdekel. Legyen egy működő fasza, kb. ennyi az elvárás, na meg, hogy most azonnal. A kapkodás, figyelmetlenség persze hozza a kudarcot. Tíz kamusba futok bele, tíznek én vagyok kamus. Kiserdőbe? Azt talán mégse. Na jó ezt elengedem. Játszom egy kicsit a dildóval itthon, berakok valami pornót, talán lenyugszom. Privire hív… na jó ezt még megnézem, aztán elengedem. Szokásos szexi vagy, köszi, te vagy a képeken, igen beszélgetés. Kamerázni lehet? - kérdezi. 
Nem szoktam kamerázni, de aznap már minden mindegy volt. Miért ne. 

Kis kamera, látom, hogy izgul tőlem, az arcát is mutatja. Izgulni kezdek én is. Átjössz?
Adja a címet, én ahogy vagyok kocsiba. A számát sem tudom, ha kilép a chatből vége. Próbálom ébren tartani a telefonom képernyőjét, minden piros lámpánál írok valamit. 

Ő is ír: Adhatok rád női ruhát? Nem hoztam magammal, csak a combfix van rajtam, meg fehérnemű. Van itt - mondja - ne aggódj. 

Érkezés, valami új építésű tömb. Gyere fel, legfelső. Megyek, belépek, meglátom, meglát. Más mint a kamerán, ott nem látszott, hogy ilyen magas. Kedves, de férfias arca van, pont jól mackós. Nagyon zavarban van, de próbál határozott lenni. Több szett ruhát készített ki nekem, nézem őket, ízlésesek, jó minőségűek, finomak. Van, amin még rajta az árcédula, tehát újak is. Válassz! - mondja. Rád bízom magam. Vetkőzni kezdek, addig ő összeállítja a szettet. Piros fehérnemű, csodás. A combfixemet is lecseréljük. Ad egy újat, ahogy veszem fel érzem, ez egy minőségi darab. Végül egy csodás fekete hosszú ruhát ad rám, selymes, elegáns, a viselésétől is majdnem elélvezek. Ő is alig bírja magát visszafogni, egyre zaklatottabb a lélegzete. Parfümről is gondoskodott, utolsó mozzanatként befújt vele, s nem bírta tovább. Vadul csókolni kezdett, magához húzott. Nekem fel kellett hajtani a fejem, neki le. Úgy éreztem magam, mintha Gustav Klimtnek állnánk modellt. Ölelt és csókolt, mintha a rég nem látott, s most visszatérő szerelme lennék. A nappaliból a hálóba vezetett, elegáns, vaskeretes franciaágyra fektetett, amin olyan puha ágytakaró volt, amilyet még nem éreztem. Figyelmesen és kedvesen, de határozottan irányított, minden finom volt és ügyes. Használta a testem, s közben gyönyört okozott. Reggelig is tarthatott volna, nagyon élveztem. Nem tartott. Sokszor voltam már így a másik oldalon. Amikor pasiként nővel annyira elragadott a nő szépsége és tökéletessége, hogy nem tudtam irányítani az orgazmust, elsült idő előtt. Pontosan tudtam a zavara okát, pontosan tudtam mit érez. Tudtam, hogy ha bírná, a mennyországig kényeztetne, s azzal is tisztában vagyok, hogy ilyenkor már minden érzékeny lesz, nem esik jól a további érintés. Nőként feküdtem a végtelen puhaságú ágyban, a selymes ruha a hasamra folyt ondótól a köldököm köré tapadt, máshol őrizte kellemét. Megéltem hát ezt az oldalt is, s hiába minden azonosulás az érzéseivel, nincsen megfelelő mondat, nincsen megfelelő mozdulat a nő részéről. Nem tudtam elmondani, hogy ez így mennyire jó nekem, hogy ez az élmény fontosabb az orgazmusnál, hiszen rajongása tárgya lehettem, hiszen a legtöbbet akarta nyújtani, s olyat adott, amit csak szerencsés nők kapnak, szerencsés esetekben. Egy csodálatos lágy esti jazz volt ez az aktus, bár zene nem szólt. A finomsága és kelleme tette azzá, a helyszín, a ruhák, a bútorok egyszerű eleganciája, a csuklóra kötött harisnya enyhe szorítása, a selymes behatolása és zabolázhatatlan vágyának keveredése a zavarával, istennői rangra emelt. Egy kimonóra festett szelíden félelmetes sárkány volt az este. 

Köszönöm.